Dear Budapest filozófia

Roppant nehéz néhány bekezdésben összefoglalni, hogy mit jelent nekem / nekünk a Dear Budapest filozófia. De most megpróbáltam 🙂

2016 nyaralás. Thaiföld. Szakad az eső odakint.

Gondolkodni épp tökéletes az idő. Vége a magazin szerkesztői, divatszakmás, beauty és egyéb karrieremnek.
Keresem mit csináljak, mi az ami igazán érdekel. Ilyenkor az embernek ezer és egy dolog jut az eszébe,
ohh ezzel is akartam foglalkozni, az is érdekelne, de mi az ami mindig, mindenek felett megdobogtatja a szívem.

Étel. Gasztro. Mennyi éttermet jártam végig, mennyire szeretek főzni, mennyire sok van ebben a témában. Na de éttermet nyitni, ÉN? Egyedül? Hogyan? Nem is ismerek senkit, azt sem tudom, hogyan kezdjek hozzá.

Mennyi rendezvényünk volt a LACK magazinnál, ahol dolgoztam mennyi fura kajával.

A kaja szót utálom, direkt ezért írtam így, mert azokat a cateringeket nehéz lenne
szebb szóval illetni, amiket késve odahoztak, nem frissen, nem szépen és nem jó alapanyagokból készülve. De meglehetősen drágán.

Úgy éreztem nem ezt ígérték nekem.

Jön a felismerés, ohhhhh mi lenne ha? Mi lenne, ha ezzel kezdenék valamit

A laptopot felcsapva, lázasan keresni kezdem kik a résztvevők ebben a szakmában.
Megannyi szolgáltató, bonyolult rendszerek, gagyi weboldalak. Valahogy nagyon száraznak és idegennek hatott mind.

Nem látom a pontos kínálatot, ajánlatot kell kérnem, hogy árakat kapjak, de hogy kell azt?
Azt sem igazán tudom mit is szeretnék. Kicsit visszaesett a lelkesedésem, nehéznek tűnt az egész.
Miért lennék én és a termékeim jobbak mint az a megannyi másik szolgáltató a piacon?
Hol van a legfőbb hiba?

Hazaértem. Persze egész út alatt, haza a nyaralásból már ez a gondolat foglalkoztatott.

Tervek, álmok, előre ittam a medve bőrére, ha szép régi gondolatokkal akarjuk leírni mit is éreztem akkor. Eszembe jutott, hogy mennyire sok mindenre kellett odafigyelnem, amikor egy-egy rendezvényen szervezőként vettem részt.

Mennyire jó lenne, ha mi olyanok lennénk majd, akik mindenben segítenek a minőségi termékeik kiszolgálása mellett.
Ahol úgy érzem majd magam megrendelőként, hogy jó kezekben vagyok.
Ismerem őket. Van köztünk kapcsolat, megbízom bennük.

Mindennek a végén pedig boldogan nyugtázhatom: IGEN! Imádták a vendégek, elégedett voltam, időben minden, türelmesen és kedvesen megvolt. Az ár is megfelelt. Ez kell…

Hogy miért kezdtem elsőnek szendvicsekkel vizualizálni a Dear Budapest Cateringet?
Talán amiatt is volt mert szerettem volna az egyszerű, gyorsan fogyasztható, praktikus,
rendezvényes étel kérdés mellett dönteni. De teljesen más formában.

A pici színes, ízes falatokat mindenki szereti. Egy szép ízléses, finom, apró ételekkel teli asztal kíváncsiságot szül.

Még a legkorábbi meetinget vagy akár a legszárazabb előadást, tárgyalást is képes feldobni, valahogy becsempész egy kis boldogságot a képbe. Gondoltam csináljunk ilyen termékeket.

Mi legyen a neve?

Nem akartam, hogy az ízvilágot tükrözze a név, sokkal inkább hordozzon egyfajta üzenetet.
Valahogy újra belegondoltam mennyire szeretem ezt a várost.

Miskolciként egészen 18 éves koromig álmodoztam arról, hogy a fővárosban fogok élni, amíg egyszersmind meg is tettem, elköltöztem. Itt is fogom csinálni az üzletet neki.

Legyen akkor egy kedves üzenet a városomnak Budapestnek.
Az itt élőknek, a leendő vendégeimnek, megrendelőimnek.

Dear Budapest….igen!

Mint egy szép kezdet, úgy hangzott. Igen. Ezen az úton indulunk!

Nos, ami utána következik sok viszontagsággal teli, megannyi ismerkedés, tapasztalat tanulás, csalódás és boldogság.

Együtt sírás, együtt nevetés. Étteremből, termelői konyha, rendezvények, rengeteg ember, szakácsok, kisegítők, kiszállítók és beszállítók, termelők és kereskedők és persze vendégek akik ideig-óráig kísérnek az úton.

Egészen idáig, ahol most vagyunk.

És, hogy miért a többesszám? Mert meg kellett tanulni az út során, hogy egyedül nem megy.
Hogy meg kell találni az embereket, akik úgy gondolkodnak ahogyan te.

Akik szintén szerelmesek abba, amit csinálnak és akik áldozatos munkája,
mániája, szorgalma és kreativitása nélkül nem tartanál sehol.

Azt hiszem ez az egyik legfontosabb a Dear Budapest filozófiában. Az emberek. Mi és a Megrendelőink. A kapcsolat közöttünk.

Mesélhetnék annyi mindenről, szendvicsekről, attitűdökről, bürokráciáról, granoláról és gluténérzékenységről.. de a legfontosabb, amit ebben az első bemutatkozóban szerettem volna átadni, hogy a Dear Budapest filozófia miről szól.
Emberekről, olyanoknak akik kapcsolódni tudnak egymáshoz. Akik keresnek egy ismerős érzést, kötődést, bizalmat, vendégszeretetet a modern városi életben.

Közös emlékekről, illatokról, az ízek végeláthatatlan kreatív kavalkádjáról. Az együtt evésről, a nevetésről, azt hiszem az életről, itt Budapesten.

Juhász Bianka
Tulajdonos
Dear Budapest Catering